Az építkező mester
Írta: Makranczi László    2014. június 19. csütörtök, 09:12    PDF Nyomtatás E-mail

A Magyar Amerikai Futball Szövetség elindít egy új cikksorozatot, amelyben a tengerentúlról érkezett edzőket és játékosokat szólaltatják meg. Ebbe a kategóriába nemcsak az Egyesült Államokat képviselő személyekről van szó, hanem a Kanadából érkezett szakemberekről is. Ezek az emberek elmondják, hogy milyen itt Magyarországon klubjuknál, hogyan kerültek ide és milyen filozófiát követnek itthon, hogy elérjék céljukat.

Első körben a Budapest Cowboys egyik trénerét kérdeztük, Andre Bynoe-t, aki Kanadából érkezett hazánkba és mielőtt edzőként kezdett működni, azelőtt running back-ként játszott a Lovászfiúknál. Eléggé korán elkezdte szakvezetői karrierjét, Európában már megjárta Franciaországot és Dániát, és a dán nemzeti válogatott után a magyaroknak is ő a running back trénere. Bynoe elmondta interjújában, hogy ő szereti látni, ha az építkezés, valamint a kemény és türelmes munka meghozza a várva várt eredményt. Nem hiába adtam neki az „építkező mester” titulust.

 

Miért döntöttél úgy, hogy Magyarországra jössz, és hogyan vetted fel a kapcsolatot az itteni klubokkal?
Korábban egy kicsit szüneteltettem a játékot. Derrick Demyanick, a Cowboys egyik korábbi defensive tackle-je és falembere, akivel én Dániában együtt játszottam, felkeresett engem pár évvel azelőtt, hogy Magyarországra jöttem. Derrick-kel a dán nemzeti csapatnál is edzősködtünk, klub szinten pedig ellenfelek voltunk. Tartottuk egymással a kapcsolatot, ami ahhoz vezetett, hogy Derrick meghívott, hogy játsszak Magyarországon. Az utolsó dolog pedig, amire emlékszem ebből, hogy Budapestre kerültem.

 

Korábban futó voltál. Miért szerettél volna edző lenni?
Már hosszú ideje szakvezető vagyok. Az egyetem után kanadai középiskoláknál edzősködtem, majd Franciaországban és Dániában is trénerkedtem. Ezen időszak alatt pedig a dán válogatottnál is segédkeztem. Később pedig egy ideig a kanadai Ajax-ban voltam középiskolai szakvezető. Mivel eléggé jól értettem a játékhoz és ismertem a pozíciómat, sok csapat hasznára váltam.

Amikor a Cowboys-nál játszottál kialakult benned egy eléggé erős klubhűség. Most pedig te is a Lovászfiúk szakvezetőihez tartozol. Milyen számodra ennek a klubnak a tagja lenni?
Számomra ez mindig is egy jó érzés volt, mert itt láthatom azt, amit elkezdtem én is felépíteni. Aztán azt is megtekinthetem, ahogy erősödik, majd fejlődik éveken át. Ez jó érzéssel tölt el, mert ha valamit félúton abbahagyok, azt nagyon utálom. Néha türelmesnek kell lenni a az egyesületekkel. Tudom, hogy itt Magyarországon idő kell, míg valami elkezd fejlődni, mert itt a legaljáról kell kezdeni és néha az emberek szeretik siettetni a dolgokat. Én szeretek mindent lépésről lépésre felépíteni, és ha sok időbe telik, akkor sok időbe telik. Azonban, ha ennyi ideig tart és látszik az előre haladás, akkor ez a státusz meg is marad. Ezért nőttem össze a Cowboys-szal, mert ezt látom náluk is.

 

Most te vagy a magyar válogatott running back-jeinek az edzője is. Ez mit jelent számodra?
Mindig is nagyon tiszteltem, ha egy nemzeti csapat trénere lehetek. Nagyon szerettem nyerni egy válogatottal. Dániában is jól éreztem magam az edzőkkel és a játékosokkal. Úgy gondolom, hogy ez egy lehetőség a játékosoknak és a szövetségeknek, hogy megismerjék egymást és jó kapcsolatokat alakítsanak ki. Számomra is egy remek lehetőséget jelent, hisz segíthetek más csapatoknak és Magyarország többi régiójának a tanulásban, mert máshol nem biztos, hogy van erre lehetőség. A legjobb játékosoknak most esélye van a fejlődésre. Megtisztelő, hogy részese vagyok a válogatottnak.

 

Milyen különbségeket éreztél azokban az európai ligákban, ahol játszottál és edzősködtél, illetve Magyarország között?
Szerintem sokkal nagyobb a szakmai háttérmunka, például Franciaországban van ember, aki minden nap foglalkozik a klubbal. Voltam egy francia alakulatnál, amely a divízió I-ből feljutott a nemzeti bajnokságból, és most ez az egyesület a bajnok. Ugyanez megtörtént Dániában is. Mindkét egyesületem sok pénzt és időt áldozott a fejlődésre, türelmesek voltak és nem siettették a folyamatot. Engedték, hogy az egyesület a junioroktól a felnőttekig felépüljön. Ezután a felnőttek elkezdtek jól teljesíteni. Ez a fő különbség, türelmesnek kell lenni, míg a fiatalok beérnek. Most a Cowboys-nál is pont ez történik. Ez a liga viszont még fiatal a többi európaihoz képest. Sok külföldi szövetség jóval hamarabb kezdte el az építkezést, mint mi. Sokáig fog még tartani a fejlődés nálunk, de már folyamatban van. Azonban a pénzügyi támogatottság a csapatoknak nagyot lendítene a munkájukban.

 

Milyen terveket szövögetsz a Cowboys-nál?
A Cowboys-nál egyelőre még sokan fiatalok és muszáj velük a lehető legkorábban elkezdeni az alapoktól. Ezúton, amikor a divízió II-ből, majd a divízió I-ből előrébb lépnek, akkor a HFL-ben már fel tudják venni más csapatokkal a versenyt. Szeretnénk, ha ezek a srácok felkészültek lennének, mert úgy érzem, hogy néhány HFL-es gárda kezdi elveszíteni a technikai értékét. A lényeg, hogy megtanítsam ezeknek a fiúknak a szükséges technikai ismereteket és nagyon gyorsan fejlesszem őket, hogy készek legyenek az erősebb alakulatok ellen is.

Fotók: Makranczi László

 

Szóljon hozzá!


Biztonsági kód
Frissítés